Vagyis levese, de később besűrűsödött. Tudok főzni, bonyolultabb kajákat is hiba nélkül megcsinálok, és mégis... 10 perces receptek közül válogattam a neten, amikor eszembe jutott a menzás borsófőzelék. Nem is gondolkodtam tovább, kerestem hozzávaló receptet, elmentem bevásárolni, fizettem ~600 forintot mindenért.

Kellett hozzá borsó (milyen meglepő), legtöbb helyen az üvegest ajánlják. Ezt bele kell önteni a fazékba, rá egy nagyonkevés víz, hagyni kell melegedni. Addig készül a szokásos rántás, margarinból, lisztből, pirospaprikából, petrezselyemből és egy kisdobozos tejszínből. Megszokás helyett a receptet követtem, és a vajból, lisztből valamint a tejszínből olyan kellemes illatú és ízű csomós tésztát alkottam, ami minden volt, csak nem rántás. Pedig a receptet követtem, az ott leírt mennyiséget tettem bele, abban a sorrendben és úgy, ahogy le volt írva.

Még jó, hogy tejszínből csak egyet vettem és az volt a legdrágább, mehetett a kukába, onnantól nem is foglalkoztam a recepttel, csináltam tovább megszokásból.

Ez is példa arra, hogy hiába tud főzni az ember, egy ilyen egyszerű „egy rántásból álló” kaját is el lehet rontani ha egy szarul leírt receptet követ. Írok majd egy könnyű sütireceptet a jövőhéten, próbáljátok ki. Addig legyen itt egy témába vágó képregény a napirajzról: